Az oldalon folyamatosan helyezünk el anyagokat 2006. november 27. óta (eddig összesen 255 darab került fel). Legutolsó frissítés: 2010. július 9., péntek. Az ezen a napon frissített menü(k) neve(i): Kádár-megemlékezések.
Szonett egy szocialista miniszterelnökhöz (1995)
Miniszterelnök úr, ne nézz arra zordul,
Ki e néhány sorral pont tehozzád fordul.
Nem Kóka, nem Veres, nem Fridi, nem Bolgár,
Csak egy szerencsétlen magyar állampolgár.
Szerencsétlen, mivel beszopta a jámbor:
Ha majd terád szavaz, kimászik a pácból.
Bevette, hogy sorsa nem lesz olyan gonosz,
Mint amikor nyúzta Orbán és a Boross.
De megint csalódott, mert hiába remélt,
Személyeddel sajnos eben gubát cserélt.
Számít is ez neked már a Rózsadombon...
Ezért egyenesen a szemedbe mondom:
Uralmadnál százszor... vagy talán ezerszer
Jobb... emberségesebb volt... a Kádár-rendszer!!!
Hogy miféle Kádár-rendszer?
Természetesen az, amely 1956 novembere és 1989 júliusa között létezett Magyarországon, és amelynek első embere Kádár János (1912–1989) volt. Erről szeretnénk elfogultság és részrehajlás nélkül közölni az érdeklődőkkel adatokat, tényeket – és persze véleményeket, továbbá rövidebb tanulmányokat és egyéb vegyes műfajú anyagokat. Szeretnénk összehasonlítani az akkori és a mostani politikai rendszert, és megvitatni, mikor volt jobb: a szocializmusban vagy a kapitalizmusban – azaz a kádári érában vagy az 1990 májusa óta tartó polgári parlamenti demokráciában. Szeretnénk továbbá érveket és ellenérveket felsorakoztatni annak eldöntésére vagy legalább megvitatására, hogy "mikor éltünk jobban" – akkor vagy most. Az viszont mindenképp fontos, hogy nem érzelmi alapú anyagokat helyezünk itt el. Aki tehát alpári és primitív szitkozódást vagy ellenkezőleg: szervilis dicsőítést vár tőlünk bármelyik irányba, az csalódni fog.
És hogy vannak-e még politikai örökösei?
Mi az hogy! Nagyon is! – mondhatjuk egy klasszikussá nemesedett parlamenti idézetet citálva. Elvégre akik egy kicsit is járatosak a magyar politikai közéletben, azok valószínűleg azonnal Thürmer Gyulára és az ő Magyar Kommunista Munkáspártjára gondolnak. Létezik azonban ezenkívül a Munkáspárt Magyarország 2006 is, amelynek elnöke a pécsi Fratanolo János volt 2009 novemberéig. Ez a csapat 2005 novemberében alakult meg, nagyobbrészt a thürmeri csapatból eltávozva vagy kizárva. (A párt legismertebb személyisége Vajnai Attila, aki alelnök volt négy éven át; a legutóbbi kongresszuson őt választották meg elnöknek, míg Fratanolo tiszteletbeli elnök lett.) Ugyancsak hivatalosan bejegyzett magyar politikai kommunista párt továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt is, ennek első titkára Fazekas László. Ez a formáció 1993-ban jött létre, mert alapítói nem tudták elfogadni azt, hogy az akkor még MSZMP nevet viselő thürmeri párt megváltoztatja a nevét Munkáspártra. Róluk fogunk különféle anyagokat feltenni ide, hogy minden érdeklődő láthassa: kik ők, és mit akarnak.
És hát nemcsak pártok vannak a világon és Magyarországon, hanem szavazók is. Kommunista, de legalábbis a közösségi társadalomban hívő magyar emberek. Akik meg vannak győződve arról, hogy Kádár János a magyar politikai vezetők között a legnagyobb volt. Akik szeretnék, ha visszatérne a kádárizmus, mert bizonyosak abban, hogy akkor jól éltek, de mindenképp jobban, mint most. Akiknek az akkori biztos megélhetését most munkanélküliség, vegetálás, de inkább lecsúszás váltotta fel. Elsősorban nekik szól ez az oldal.
Szentmihályi Szabó Péter: Térdre, magyar! (1996)
Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.
Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket,
szemétdomb város ez: a tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét,
a villánk kőfala, a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd,
ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
fuss, merre látsz, szegény magyar!
Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!
Hóhéroddal ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz,
nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre, magyar, térdre!
(Térdre?) | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
