Tizenhárom éve vesztesként jöttünk ide,

de bizakodással; ma nem vagyunk vesztesek!

Thürmer Gyula beszéde

Kedves elvtársak! Barátaim! Harcostársaim!

13 éve jöttünk el először Kádár János sírjához. Segítségre volt szükségünk, erkölcsi erőre, biztatásra. Jól emlékszünk. Nehéz napokat éltünk át akkoriban. A szocializmus, amiben hittünk, amiért dolgoztunk, amiért éltünk, egyik napról a másikra elveszett. Akkor tanácstalanok voltunk, egymást kerestük. Idehívtunk mindenkit, akinek drága volt a szocializmus.

S jöttek az emberek, jöttek, és jönnek ma is. Kádár János neve sokunkat összekötött. Na, nehogy azt higgyétek, hogy az egykori miniszterek, vezérigazgatók, főpárttagok tolongtak itt. Nem! A hajógyári munkás jött ide, a csepeli művezető, az angyalföldi nyugdíjas rendőr, a kollégiumi pedagógus, a BKV-s kalauz, a pécsi bányász, a borsodi kohász, a békési parasztember. Azok jöttek, akik nem forgattak köpönyeget, nem talán nem is volt nekik. Azok jöttek, akik nemcsak kaptak a szocialista Magyarországtól, hanem tettek is érte. Mi, kétkezi munkások, egyszerű dolgozó emberek Kádár János nevét becsültük, és életünk végéig becsülni fogjuk.

Mi vállaltuk Kádárt, mert 32 éven át vállalt bennünket. Kádár János nem szégyellte, hogy csóró proliból lett államférfi. Nem kellett szégyellnie! Abban a korban a csóróból is, a proliból is államférfi válhatott, tábornok, akadémikus, tanult ember, bármi és bárki lehetett.

Nézd meg ezt a mostani polgári társaságot! Gondolod, hogy a lakótelepi 40 négyzetméterről indultak megdönteni a szocializmust? Dehogy! A belvárosból, az úri negyedből, a szolid polgári  létből. Az egész polgári elit utálja Kádár Jánost, mert közelébe se érnek az ő tisztességének és becsületességének.

Nem mi tartjuk életben Kádár emlékét, hanem a nap mint nap megbukó, leszereplő politikai elit. Az emberek a tisztességes politikust vágyják vissza, aki nem magának rendezett be fényűző életet, hanem a szegényeket emelte föl. Ezek meg hol képviselők, hol miniszterek, de akármelyik székben is ülnek, mindenhol lopnak, csalnak, hazudnak, és lám, ebből meg is gazdagodnak. Ha hatalomban akarnak maradni, nem a szocializmus évtizedeit kell mocskolni, hanem tisztességesnek kell lenni!

13 éve nem akartunk mi hagyományt teremteni. Nem akartuk mi, hogy a politikai harc színtere a temető legyen. Nézzétek meg, kik tették azzá? Ki csinált a 301-es parcellából hivatalos kegyeleti helyet? Ki emelte Nagy Imrét nemzeti hőssé? A rendszerváltás megosztotta, szétszabdalta, darabjaira vágta Magyarországot.

Mi nem akartuk ezt az utat járni. Nem akartuk, hogy a régi sebek felszakadjanak, és újak szülessenek. Mi megbékélést akartunk, és megbékélést akarunk ma is.

Mutassunk példát! Hagyjuk a jövőben a temetőt! Az emberek nem azt várják tőlünk, hogy múltjukért csatázzunk. Azért kell küzdenünk, hogy ma élhessenek, ma dolgozhassanak, ma tanulhassanak és boldogulhassanak.

A temetőbe ezentúl emlékezni jöjjünk, mostantól a művészet szóljon a politika helyett. A dolgozó emberért, Kádár emlékéért küzdjünk a mindennapok harcaiban!

Mi már tavaly is példát mutattunk. A hatalom számára lehetőséget adtunk. Mutassa meg, ha akarja: a rendszerváltás óta talán megváltozott a világ, talán képesek vagyunk gesztusokat tenni egymásnak. Ha Orbán Viktorban és Demszky Gáborban lenne bölcsesség, előrelátás, ma már állna a Köztársaság téren Kádár János szobra.

De nem áll! Orbán Viktor és a mögötte álló politikai elit nem akart, és nem akar szobrot Kádár Jánosnak. Nekik nem megbékélés kell, hanem társadalmi háború, leszámolás, könyörtelenség, Terror Háza.

De vegyék már végre észre: áprilisban leszavaztuk a Fidesz politikáját. Ha nem hallottátok elég jól, még egyszer megmondjuk: nem kérünk az önmutogató vezérekből. Nem kérünk a nemzeti gőgből, nem kérünk a könyörtelenségből. Nem kérünk Orbán Viktorból és nemzeti köreiből.

Undorodunk attól, hogy ügynökügyekkel traktálják az embereket. Tudjuk, mire megy ki a játék. Medgyessy Péter a Fidesznek csak célpont. Nem a kémelhárítóktól akar megszabadulni, hanem az egész politikai baloldaltól. A Fidesz számára ma már semmi sem jelent határt. Ez az ügy el fog ülni, de lesz helyette másik, harmadik és századik. Engedjék végre dolgozni az új kormányt! Engedjék Medgyessy Pétert is dolgozni! A Munkáspárt üdvözli a szocialista-liberális kormány első lépéseit, és nagy várakozással tekintünk a további tevékenysége elé.

Mi megfogadtuk: száz napig nem mondunk bíráló szavakat. Száz nap alatt kiderül, merre is megy valójában a kormány. Kívánjuk az új kormánynak, hogy okosan politizáljon. Ne mondhassa Orbán Viktor kajánkodva, hogy szép dolog a tanárok bérét megemelni, de nem szép előtte beszedni a pénzt a jövedéki adóval. Ha mi lennénk kormányon, nem létesítenénk kitüntetést sem Nagy Imre nevével. Nem azért, hogy szeretjük vagy nem szeretjük, hanem mert a múltat végképp le kell zárni. Jobbról is, balról is!

Kívánjuk, hogy a kormánynak legyen ereje, politikai és emberi ereje megvédeni az új munkatörvénykönyv eszméjét a magyar nagytőkéssel és a multikkal szemben. Kívánjuk, hogy legyen ereje tenni azért, hogy a szegény ember is boldogulhasson, s a szegénység, a kilátástalanság ne fenyegessen újabb és újabb nemzedékeket.

Ma az MSZP-é a lehetőség és a felelősség, hogy az emberek életkedve számára értelmes és vonzó kereteket teremtsen. Ha ezt keresztül tudják vinni, könnyebb jövő elé nézhetünk. Ha megalkudnak, ha visszafordulnak a megkezdett úton, ha nem futja erejükből, a baloldaliság eszméjét játsszák el, s Orbánék visszatérése számára készítik elő a talajt. Őszintén kívánjuk, hogy ne így legyen.

Elvtársak! Amit 13 éve közösen megfogadtunk, teljesítettük. Nem ígértük, hogy visszahozzuk a szocializmust. De ígértük, hogy megvédjük közös múltunkat, közös eszméinket, szüleink emlékét, s megvédjük a pártot.

A rendszerváltókkal szemben védtük a szocialista rendszer értékeit. Iszonyatos terhet vállaltunk. Mindenki a jövőről szónokolt, mi védtük a múltat. Egy kicsit a múltat védtük akkor is, amikor újat próbáltunk adni. Védtük azokkal szemben, akik nem jobbat, hanem rosszabbat akartak a dolgozó embernek, rosszabbat, mint amit a szocializmus biztosított. Mi soha sem az új ellen küzdöttünk, hanem a réginél is régebbi ellen. De ez ma már nem elég. Erre nem mehetünk tovább!

A szocialista rendszer kötőszövetei eltűntek társadalmunkból. Még szívesen nézzük a Filmmúzeum régi filmjeit, de a gyermekeink már nem értik. A Tanú szállóigévé vált mondásait még kívülről tudjuk, a mai fiataloknak már szótár kell megértésükhöz. Hagyjuk a múltat! Erre nem vezet út!

A mi erkölcsi kapaszkodónk nem a kádári múlt, hanem az elmúlt 12 évi saját tisztességes küzdelmünk. S van mire büszkének lenni!

Mi mindig az emberek elé tártuk egy más történelmi döntés lehetőségét. Ez a mi történelmi érdemünk! Nem mi döntöttünk, de mindig elmondtuk, hogy van más lehetőség is.

Az agrárvitában mi a nagyüzem és a szövetkezetek mellé álltunk. A multik kiszolgálásával és az ország kiárusításával szemben mi az alapvető nemzeti ágazatok megőrzését és a magyar vállalkozók támogatását javasoltuk. A két-hárompárti parlamentarizmus helyett sokszínű parlamentet, közvetlen demokráciát javasoltunk. A NATO-val szemben az ország semlegességét ajánlottuk.

Akárhogyan szitkozódtak, volt bátorságunk beszélni valóságos nemzeti érdekeinkről. Ez is a Munkáspárt történelmi érdeme. Mi beszéltünk először a sokoldalú külpolitika szükségességéről, mi tettük az első lépéseket a magyar-orosz, a magyar-kínai viszony normalizálásáért. Mi mondtuk, hogy nemcsak Izrael létezik, hanem az arab világ is, s nekünk jóban kell lennünk velük.

Történelmi érdemünk az is, hogy mi voltunk és mi vagyunk a legkövetkezetesebb, a legegyenesebb baloldali párt. Mi beszéltünk először és leplezetlenül a szegény ember nyomoráról. Mi mondtuk először, hogy legyen adómentes a minimálbér. Ha mi nem vagyunk, ha mi nem szidjuk a kizsákmányoló rendszert, vajon ki ösztönözte volna a szocialistákat? Ha mi nem lennénk, kire foghatnák rá, hogy szélsőbaloldal? A szocialisták folyton-folyvást tőlünk határolódtak el, mi voltunk a baloldali mérce. Ha mi nem vagyunk, a liberális vonzás nem csak fojtogatná a szocialista gondolatot, de már régen teljesen elnyelte volna.

Történelmi érdemünk, hogy a 2002-es választásokon segítettünk leváltani a jobboldal kormányát. A magyarországi zsidóság és minden tisztességes ember megnyugodhat. Csurkának nincsenek miniszterei a kormányban, sőt a parlamentben sincsenek ott. Nélkülünk ez nem ment volna.

Van mire büszkének lennünk. A mi tennivalónk már nem a múlt védelme, hanem a jelen és a jövő kiharcolása. Ez legyen a Munkáspárt politikája!

Áprilisban a nagy kényszer mellett is kaptunk 120 ezer szavazatot. Aki ránk szavazott, aki bennünket támogatott, annak nem kell egyetlen más párt sem, ők bennünket akarnak. A pesti autószerelő ránk szavaz, mert elege van már a dumából. Senki nem védte őt meg a multiktól. A kisvárosi egyedülálló tanárnő bennünket keres, mert az ő gondjai egyetlen kormány programjába sem illeszkednek. A ruhagyáros vállalkozó odajön, és azt mondja: én segítek nektek, tegyünk már valamit, mert kő kövön nem marad a magyar iparból.

Jönnek az új nemzedékek is, akik már belekóstoltak a kapitalizmusba, a globalizációba, s nem ízlik nekik. A fiatalok, akiknek már nincsenek előítéleteik.

Számíthattok ránk! Mi nem fogunk soha mellébeszélni. Mi nem fekszünk le a nagytőkének. Mi nem vagyunk eladók senkinek.

Harcolunk azért, hogy a mi országunk, a mi világunk ne csak a gazdagoké legyen.

Harcolunk azért, hogy ne legyünk folyton kiszolgáltatva a hatalomnak, a multiknak, az ügyeskedőknek, a nagyoknak.

Harcolunk azért, hogy a demokrácia mindenkié legyen. Harcolunk azért, hogy a kormány, a parlament a mi ügyeinkkel foglalkozzon. Harcolunk azért, hogy beleszólhassunk ügyeink intézésébe.

Harcolunk a korrupció, a hatalmi bűnözés minden formája ellen.

Harcolunk azért, hogy az Európai Unióban a magyar embert ne rövidítsék meg. Harcolunk azért, hogy a belépési díj ne a magyar gazdaság felszámolása legyen.

Harcolunk azért, hogy a munkás megértse, hogy ő munkás.

Harcolunk a neoliberalizmus, a háború és a militarizmus ellen, a békéért, a társadalmi igazságosságért.

Csatába indulunk az önkormányzati választásokon is. Erősítsük meg pozícióinkat! Ha meg tudjuk védeni a kistelepüléseken a polgármestereinket, ha több megyei közgyűlésbe tudunk bejutni, ha több képviselőnk lesz a helyi szervekben, ez egyúttal hozzájárul a baloldali erők győzelméhez is.

Elvtársak! 13 éve jöttünk el először Kádár János sírjához. Vesztesként jöttünk ide, de bizakodással. Ma nem vagyunk vesztesek! Egy párt nem lehet vesztes, ha beleszólhat abba, ki kormányozza az országot. Mi pedig beleszóltunk. Egy párt nem lehet vesztes, ha a programját megvalósítják. A mi programunkból pedig sok mindent valósítanak meg most. Egy párt nem lehet vesztes, ha lelkes, harcra kész tagjai vannak. A mi elvtársaink, a mi barátaink ilyenek. Éljen a Munkáspárt! Éljen a magyar nép!