Jánoskám, tudomásomra jutott, hogy Pongrácz elvtársék utaznak, és megszerveztem a levélküldést. Ugye, ügyes kislány vagyok? Mire ezt a levelem kézhez kapod, az előzőből már értesülsz életem addigi folyásáról. Nos, tovább írom. Mindeddig nem sikerült a bécsi út, áldásom a különféle bel- és külszervekre. Bent már egy őrültekháza van. Szombaton epét hánytam, de ez nem az út miatt volt, természetes, ennek is volt némi szerepe. Vasárnap elvittek Marosánék Leányfalura, délután Sándor elvtársék is kijöttek. Igen kellemes volt. Még táncoltunk is Sándorral – mint egy előtáncos.

Ma (kedd) elmentem Marosánékkal az Operába, Bartók-díszbemutató volt. Kb. 20 nemzet szakemberei voltak jelen. Ez kultúréletünk fontos eseménye. – Gondolom, Losonczy[1] cikke komoly port vert fel, mert Friss[2] válaszolt, és az írók rekontráztak, az Irodalmi Újság és a Művelt Nép hasábjain. Mit mondjak, utólag még Nógrádi[3] is beszállt.

Ma lehoztak képeket a fotóosztályunkról. Megilletődve láttam, amint Mao Ce-tung elvtárssal kezet fogsz, és a másikon éppen beszélsz. Jó volt látni. Tudod, nincs bennem különösebb tekintélytisztelet, de gyerekem, én a te helyedben, azt hiszem, csak dadogok – a megilletődöttségtől – valami buta, oda nem illő szöveget. Örömmel állapítottam meg, Nagy Barátunk még magas ember is. Tudod, a kicsiktől már félek. Lehet, hogy ez is dőreség.

Mondd, Gyerekem, nagyon kinevettél, hogy elküldtem a bélést? Tudod, én este mindig fázom. Csak küldés után kaptam meg a levelet. Térképen megnéztem a megtett utat. Hát, Öregem, az szép, de a Nagy Menet gyalog, harcolva kb. a fele volt. Annak nagyon örülök, hogy rosszullét nélkül sikerült megúsznod. Nem írtad, használtad-e a gyógyszert.

Ma este beszéltem Hegedüs[4] elvtárssal, mondta, hogy Mikojan[5] elvtárs már hazaért, lehet, hogy előbb hazahívnak. Kb. így beszélt Apró elvtárs is. Én nem szóltam semmit, de rögtön arra gondoltam, fájni fog a pici szíved. Ilyen alkalom nemigen adódik az életben. Több emberrel beszéltem kinttartózkodásodról, és megemlítették, vajon kimondod-e azt, amit kínai barátaink oly költőien fogalmaztak meg: „minden madár daloljon”.

Remélem, jól vagy minden tekintetben, és sok minden közepette még rám is gondolsz, sőt, szorgalmasan gyűjtöd a mesélnivalókat.

Ja, igaz, láttalak még egy képen: fülhallgatóval a fejeden, de ott alig találtalak meg, mert a felvétel messziről készült. Ha Barcs elvtárs előbb jön, úgy küldjél te is levelet.