Vajda: Kedves barátaim. Az egészségügy körül sok harc folyt, ilyen az egrieké is. Egyik olyan szervezetnek a képviselőjét szólítom végül, befejezésül a mikrofonhoz, amely szervezet nagyon sokat tett az egészségügy megvédésére, a társadalmi-nemzeti ellenállásnak a megszervezésére. Mikrofonhoz szólítom Simó Endre barátunkat, a Magyar Szociális Fórum szociális kerekasztalának szervezőjét.

Simó Endre: Jó napot kívánok. Azt hiszem, hogy valamennyiünk nevében mondhatom, hogy az egriek harca az ország harca. Pénteken a Dobó téren nagygyűlés lesz. Arra szeretném kérni azokat, akik csak tudnak, hogy menjenek el. És vállaljanak szolidaritást ezzel a nagyszerű kiállással, ami valamennyiünk érdekében áll.

Jó együtt lenni veletek. Az ember szívesen fog kezet olyanokkal, akik tetteikkel bizonyítják, hogy a dolgozók és a nélkülözők oldalán állnak. Közös sikerélmény, hogy meghátrálásra kényszerítettük ezeket itt a Házban. Társadalmi ellenállással, nemzeti összefogással megakadályoztuk, hogy üzleti alapokra helyezzék az egészségbiztosítás rendszerét. Ahhoz képest, hogy milyen kicsik vagyunk, igazán nagy dolgot műveltünk. Nem?

Egy egész országot állítottunk magunk mellé, helyes szövetségi politikával. Senkitől sem azt kérdeztük, hogy hisz-e Istenben vagy sem. Vagy hogy milyen tagsági könyvet hord a zsebében. Egyszerűen azt mondtuk, hogy nincs baloldali és jobboldali egészség. Hanem emberi egészség van. Nincs baloldali és jobboldali megélhetési gond, hanem közös megélhetési gond van. Az emberek nagyon pozitívan reagáltak erre a hangra. És miközben egész Európában privatizálják a közszolgáltatásokat, idehaza egy életbevágóan fontos területen sikerült megvédeni a közöst. Merítsünk erőt belőle a további harchoz. Tanuljuk meg, hogy a szebb jövő lehetősége saját magunkban rejlik. Embert, társadalmi haladást, nemzeti felemelkedést szolgálni csak olyan tud, aki nem téveszti szem elől a célt. A közösségi érdeket. És kész összefogni érte másokkal.

Most, amikor pénzügyi válság vihara söpör végig a világon, különösen fontos egymásba kapaszkodni. Nehogy felkérhessen az ősi rossz, a bajvető Gonosz - ahogyan költőnk írta. Mert hiszen ez a kormány semmit sem tesz ellene. Úgy tesz, mintha tüzet oltana. És közben olajat önt a tűzre. Be akarja fagyasztani a béreket, és közben hagyja, hogy elszabaduljanak az árak. Kirekesztették a szakszervezeteket, még a puszta egyeztetésből is. Gazdasági egyeztető fórum néven olyan testületet hoztak létre, amelyben csak a gazdasági és a pénzügyi guruk kaptak helyet. Ahelyett, hogy munkához és megélhetéshez juttatnák azokat, akik napi megélhetésükért küszködnek, megengedik, hogy kivigyék a profitot az országból. Ahelyett, hogy a legszerényebb jövedelműeket támogatnánk, hagyják, hogy négyfős családok huszonöt-harmincezer forintból tengődjenek.

Szentgotthárd bezárt. Összeroppanóban a forint. Növekszik a munkanélküliség. Nulla felé közelít a gazdasági növekedés. Ám nem az ember fontos, hanem a profit. Éljen a konvergenciaprogram. Éljen az euró. Te pedig törődj magaddal. Tán az Isten is megsegít. NATO-ék pedig idejöttek, hogy necsak támogassák ezt az antiszociális politikát, hanem jelezzék: érdekeltek földrajzi kiterjesztésében is. Rakétát telepítenek Lengyelországba, be akarják vonni a katonai tömbbe Grúziát és Ukrajnát, a magyar politikai elit pedig tapsikol nekik. Ahelyett, hogy köztes helyzetünkből kiindulva kollektív európai biztonságra törekedne. Mintha nem tudnák, mivel járhat két tűz közé kerülni itt, Európa szívében.

Ahhoz, hogy a jövő ne az idegen érdekek kiszolgálóié legyen, hanem azoké, akiknek otthonuk ez a haza, helyre kell állítanunk nemzeti önrendelkezésünket és nemzeti szuverenitásunkat. Megálljt kell parancsolnunk azoknak, akik önös érdekeiknek rendelik alá Magyarország fejlődését. Gátat kell vetni a magyar föld kiárusításának. Vissza kell szerezni a kiárusított nemzeti vagyon java részét, mégpedig olyan áron, amilyenen eladták. Tudnunk kell: a világválsággal nem merülnek ki a neoliberalizmus-kapitalizmus tartalékai. Válsághelyzet van, nem forradalmi helyzet. Ebből kell kilábalni ésszel, a rendszer kiigazítását célzó új társadalompolitikával.

A Magyar Szociális Fórum szociális kerekasztal rendszerkorrekciós stratégiája arra irányul, hogy gyorsuljon a gazdasági növekedés. Módosuljanak az elosztási viszonyok a dolgozók, a nélkülözők, a kis- és közepes vállalkozók javára. Korlátozzák a multik kiváltságait, és számonkérjék tőlük a szerződésben foglaltak teljesítését. Köztük a szakszervezeti jogokat. Új egyensúlyt akarunk tőke és társadalom között, az utóbbi javára.

A válságból nemcsak rossz irányba lehet kilábalni, hanem haladó irányba is. Ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a történelmi feladatnak, össze kell szednünk minden tudásunkat és képességünket, hogy kiszélesítsük a demokratikus erők táborát. És a nép javára cselekedjünk mindenkivel, akinek drága ez a haza, és a nemzet jövője.

Vajda: Belekapaszkodok ebbe az éljenző szóba, hogy kedves barátaim, nagyjából elérkezünk a mai gyűlésünk végéhez. Én azt hiszem, hogy a mai együttlét, a fölszólalások azt is bizonyították: ha az elején azt mondhatta az ember, hogy azok jöttek el ide hozzánk, azok vagyunk ma együtt, akik tudtunk együtt cselekedni a közelmúltban, akkor azt is megtapasztalhattuk ezekben az órákban, hogy ez minden bizonnyal azért is van, mert nagyon sok kérdésben hasonlóan gondolkodunk, hasonlóan érezünk. Én megköszönöm mindenkinek: munkáspártinak, szimpatizánsainknak, kedves vendégeinknek, hogy eljöttek ide. Azt kérem, hogy valamennyien vigyük haza, vigyük magunkkal talán a legfontosabb üzenetét ennek a mai gyűlésünknek, együttlétünknek: az összefogás, a szolidaritásnak az üzenetét.

Befejezésül pedig azt kérem, hogy azért még üzenjünk egyet a hatalmasoknak. Üzenjük, habár itt József Attila szobránál vagyunk, egy másik nagy magyar költőnek a versével: Petőfi Sándornak egy versével - üzenjünk verssel, és üzenjünk dallal is. Hallgassák meg Petőfi egy versét szintén Giliczéné Komjáti Andrea előadásában, majd pedig zárásként ugyanezt a Hétköznapi Csalódások nevű együttesnek a feldolgozásában. Viszontlátásra.