Népszabadság, 1998. április 6. Szerző: Pogonyi Lajos

• Manapság nem olcsó a fogyókúra. Csak nem azért szabadult meg a súlyfeleslegtől, mert Clinton elnökhöz hasonlóan főleg a női szavazókra számít?

• Az nem hátrány, ha sok női szavazó is ránk voksol. Azt azért nem szeretném, ha amiatt kerülnék címlapra, amiért az utóbbi időben az amerikai elnök.

• Az ön radikális lefogyásának lehet egy másik értelmezése is: nevezetesen az embereknek a nadrágszíj újabb meghúzása jut róla az eszükbe.

• Ami a nadrágszíj meghúzását illeti, azt csak magamnak kívántam. A lakosságnak már elege volt belőle. Vagyis az ilyen „politika” csak nekem szolgált előnyömre, a magyar társadalomnak semmiképp sem vált hasznára. Egyébként az ország gazdasága akkor is konszolidálódott volna, ha nincs a Bokros-csomag.

• Miért olyan biztos ebben?

• Absztrakt közgazdasági bizonyítékaim persze nincsenek erre, de nézze meg, hogy alig volt valami az eredeti Bokros-csomagban, amit ne dobott volna vissza az Alkotmánybíróság. Ami pedig megmaradt a csomagból, azt a lakosság felesleges bosszantása nélkül is végre lehetett volna hajtani. De ezen szerencsére már túl vagyunk. Nézzünk a jövőbe!

• Jó, nézzünk.

• A neoliberális gazdaságpolitika tartalékai kimerültek. Ha az ország fejlődni akar, akkor aktív gazdaságpolitikai eszközökre, nem pedig megszorításra van szükség.

• Ön több mint négy évvel ezelőtt, 1994 februárjában a parlamenti választások előtt azt mondta: „Könnyűszerrel el fogjuk érni a maximális szükséges öt százalékot”. Most is ilyen optimista, vagy tanulva a múltból, inkább óvatosabb?

• Mutasson nekem olyan szövetségi kapitányt, aki mérkőzés előtt azt nyilatkozza, hogy a csapata biztosan alulmarad a meccsen!

• Vannak olyan pártok, pártvezetők, amelyek, illetve akik szintén azt mondják, hogy csak 2002-ben remélnek jó szereplést.

• Ezek feltehetően az újonnan létrejött pártalakulatok. A már régóta edző csapatoknak magabiztosaknak kell lenniük, amikor a csatába indulnak. Félretéve a kötelező pártelnöki optimizmust, vannak olyan reális tényezők, amelyek a Munkáspárt mellett szólnak.

• Mondjon nekünk néhányat!

• A Munkáspártnak hagyományos bázisa van. Ez a bázis most sem fog bennünket cserbenhagyni. Ez 170-180 ezer biztos szavazó. Lesznek új választóink is.

• Miért hiszi ezt?

• Mert nagyon sok a csalódott ember.

• A Munkáspártnak „minél rosszabb, annál jobb”?

• Nem erről van szó. Ha nagyon rossz a helyzet, akkor az embereknek is rossz. Ma más a helyzet, mint 1994-ben volt.

• Most önök azt mondják, hogy „nem az MDF-kormányt kell leváltani, hanem az MSZP-kormányt kell segíteni”.

• Pontos az idézet.

• De hiszen önök 1994 óta folyamatosan bírálják az MSZP–SZDSZ-kormányt.

• Maga is tudja, hogy 1990-ben és 1994-ben is valami ellen kellett szavazni.

• És ma?

• Ma senki ellen nem kell szavazni.

• Hogyhogy?

• Valaki vagy valami mellett is lehet szavazni. A választó a legnagyobb lelki nyugalommal szavazhat a Munkáspártra is, hiszen az MSZP így is nyerhet. A ránk adott voksok száma nem ingatja meg a szocialista párt pozícióját.

• Miért segítik azt a kormányt, amelynek a lépéseit nap mint nap élesen bírálták? Ez nem ellentmondás?

• Egy gyökereiben baloldali-szocialista program rokonszenves a Munkáspártnak is. Más kérdés, hogy 1994-ben az emberek leváltották ugyan a jobboldali kormányt, de nem kaptak helyette baloldalit. Ezt köszönhetik annak a Horn Gyulának, aki neoliberális irányba vitte a gazdaságpolitikát. A Horn-kormány, illetve az MSZP csak szavakban vagy még abban sem volt baloldali.

• Ha ez így van, akkor miért kell segítenie ezt a kormányt a Munkáspártnak?

• Pontosan azért, hogy megváltoztassuk ezt az MSZP-politikát. Az SZDSZ-t nem lehet megváltoztatni. Az SZDSZ abban érdekelt, hogy maradjon olyan, amilyen eddig volt. A Munkáspárt tükröt akar mutatni.

• Mit mutatna ez a tükör?

• Többek között azt, hogy több lakást kell építeni, több munkahelyet kell teremteni, s mondjuk a NATO-n belül nagyobb szabadságra van szükség.

• Az előbbi kettőt akármelyik párt elmondhatja.

• Sokan beszélnek erről, a kérdés az, hogy mennyire gondolják komolyan. Fontos, hogy több munkahelyet adjunk.

• Adjunk?

• Igen, mert ennek állami programnak kell lennie. Nemrég néhány nyugat-dunántúli városban járván ottani, nem munkáspárti polgármesterekkel beszélgetve azt hallottam, hogy hovatovább a külföldi tőke behozatalának is az lesz az akadálya, hogy nincs elegendő lakás. A Ford, az Audi vagy a Siemens nem fog nekünk lakást építeni, hiszen nem az a dolga. Az önkormányzat nem tud lakást építeni, pedig jó lenne,  ha a városok meg tudnák őrizni a minőségi munkaerőt. Ugyanez érvényes a közbiztonságra is.

• Ezt hogyan érti?

• Úgy, hogy ha a budapesti rendőrfőkapitány több rendőrt akar a budapesti utcákra küldeni, akkor a rendőröknek lakást is kell adnia.

• A Munkáspárt hosszú időn át szövetségeseket keresett, de előbb-utóbb mindenki kikosarazta. Mit gondol, miért?

• Mi a józan ész jegyében ajánlottunk együttműködést mindenkinek.

• Mindenkinek?

• A mai magyar politikai élet vezető pártjaira gondoltam. Önkormányzati tapasztalataink erre engedtek reményt adni. Ha csatornázni akarunk, vagy járdát szeretnénk építeni, akkor együtt tudunk működni, de ha arról kezdünk el vitatkozni, hogy mi volt száz éve, vagy mi lesz kétszáz év múlva, akkor össze tudunk veszni. Ha a lakásépítést komolyan vesszük, akkor nem csupán az MSZP-vel lehet együttműködni, hiszen ebben a kérdésben szóba jöhet akár a Fidesz–MPP is.

• Beszéljünk a mostani választásról.

• Mi a legmesszebb az MSZOSZ baloldali munkásplatformjával mentünk el az együttműködésben. Leültünk tárgyalni a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal is. Ilyen 1948 óta nem volt Magyarországon. Az MSZDP és a Munkáspárt összefogását a Magyar Szocialista Párt egyes vezető fúrták meg.

• Ön egyszer azt mondta, hogy „van pénz az országban, de nem ott, ahol lennie kellene”. Hol van a pénz ön szerint?

• Nagy része el van rejtve. Gyökeres adóreformot szeretnénk, és megszüntetnénk az APEH-et. Radikálisan csökkenteni kell az államháztartás felesleges kiadásait.

• Ez biztos népszerű jelszó, de ki hajtaná be az adókat?

• Az önkormányzatok. Megszüntetnénk a felesleges munkát végző, pazarló, ilyen-olyan kárpótlási hivatalokat, felesleges minisztériumokat, a megkettőzött bűnüldözési szerveket stb.

• A Munkáspárt szavazóbázisa már nem éppen fiatal.

• És a Fidesz–MPP-é meg az MSZP-é? Ezt tőlük is meg lehetne kérdezni.