(Elhangzott május 26-án, Kádár János 95. születésnapján, a Vasas szakszervezet székházában rendezett ünnepségen)

Kádár János egész élete, mozgalmi és politikai tevékenysége, párt- és államvezetői munkássága szorosan összeforrt a magyar munkásság küzdelmeivel. Annak harcával az ellenforradalmi Horthy-rendszer és a fasizmus, a tőkés kizsákmányolás és a háború ellen. Az ország újjáépítésével és demokratikus átalakításával. Egy új társadalom − a szocializmus − építésének nehéz és fáradságos munkájával.

A munkásból lett államférfit az egyszerű munkásemberek maguk közé tartozónak érezték, és érzik ma is. Olyan kommunista vezető volt, aki személyesen átélte és ismerte a munkásemberek helyzetét, gondjait, az ő sorsukon igyekezett javítani. Így emlékeznek rá apáink és idősebb társaink, a fasizmus és a háború elleni harc, az újjáépítés, az ellenforradalommal vívott harc időszakából. Ilyen vezetőként ismertük meg őt az építőmunka és szocialista útkeresés időszakában. Ezért éreztük hiányát a rendszerváltás idején. És ezért érezzük hiányát ma is.

Bonyolult történelmi korszakban élt, harcolt és dolgozott Kádár János. Ő maga is áldozata volt a törvénytelenségeknek. Szocialista elkötelezettségétől azonban ez sem térítette el. A legnehezebb helyzetben is vállalta a harcot elvei gyakorlati megvalósításáért. Botlások és tévedések nélkül nem lehetett a szocializmus építésének nehéz és bonyolult történelmi feladatával megbirkózni. Neki volt bátorsága és ereje szembenézni a hibákkal, és szívósan dolgozni azok kijavításán. Halála nagy veszteség volt a magyar nép és a nemzetközi munkásmozgalom számára.

Munkásságának tárgyilagos értékelése, annak összes pozitív eredményével és esetleges tévedéseivel együtt, a történelemtudomány még elvégzendő feladata. A mai történelemírásból hiányzik sajnos az ehhez szükséges tárgyilagosság és igazságkereső tudományos lelkiismeret. A sajtó egy része még az ocsmány sírgyalázást is az ő megrágalmazására és szidalmazására használta fel. Visszautasítjuk a rá szórt gyalázkodást és rágalmat, amely nem csak Kádár János személyét sérti, hanem nemzeti történelmünket, nemzeti önbecsülésünket is. Nem tekintheti magát Kádár János örökösének az, aki lepaktál a jobboldallal. A Kádár-sír meggyalázását megelőzte a hagyományos munkásmozgalmi jelképek betiltása, neonáci és újnyilas tüntetések, szovjet hősi emlékművek megrongálása, a Ságvári-emléktábla megrongálása és más hasonló akciók. Az elkövetőket az is bátorította, hogy ellenük a hatalom megfelelő erővel nem lépett fel, ellenben rehabilitáltak fasiszta háborús bűnösöket. A Kádár János sírja elleni merénylet ennek a szélesebb politikai folyamatnak a betetőzése.

Akkor vagyunk hűek Kádár Jánoshoz, akkor védjük meg emlékét, ha összefogunk, és közösen fellépünk a szélsőjobboldali, neofasiszta tendenciák ellen, ha következetesen harcolunk annak minden formája és megnyilvánulása ellen.

Kádár János emlékét és örökségét senki nem sajátíthatja ki a maga számára. Kádár János az egész magyar népé. Közös feladatunk, hogy megvédjük és ápoljuk emlékét és örökségét. Együtt, összefogva mindenkivel, akinek fontos a magyar nép, a magyar dolgozók sorsa, akik tanulni akarnak, és tudnak is, a múlt tapasztalataiból, Kádár János örökségéből.

Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke