Éppenhogy mi zsákmányoltuk ki a szovjeteket

Interjú Moravcsik Attilával, a Kádár János Baráti Kör elnökével

• Idén tízéves a Kádár János Baráti Kör. Hány tagjuk van, és hány megyében vannak jelen?

• Ezerszáznegyvenheten vagyunk, és szervezeteink vannak Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Veszprém megyében, illetve Budapesten Csepelen és Rákospalotán.

• Csak ennyi? – kérdezték álmélkodva azok, akik nem eleve rosszindulattal közelítenek Kádár János személyéhez.

• Nem mondom, hogy sokan vagyunk, de bizony nem egyszer vagy kétszer derült ki, hogy az effajta szervezetekhez való tartozás hátrányt jelent az életben.

• Csak nem azt akarja mondani, hogy az illetőnek titkolnia kell effajta kötődését, esetleg – mint a Horthy-érában – üldözik őket mint kommunistákat?

• A Baráti Kör hivatalosan, a bíróság által bejegyzett szervezet, erről tehát nincs szó.

• Mások azt tudakolták tőlem: miért van erre szükség, elvégre a szocializmust, a kommunizmust az élet túlhaladta, a névadó személye pedig legalábbis vitatott történészi körökben, de az emberek között is.

• Nem mindegy, hogy kivel beszél. Ha most megkérdezné egy utcára került munkanélkülitől, aki segélyen tengeti az életét, miközben 1989-ig volt biztos munkahelye, hogy az élet valóban túlhaladta-e a szocializmust, biztos vagyok benne, hogy a Kádár-rendszert választaná a jelenlegi vadkapitalizmus helyett. Ha ez az ember tudná, hogy ugyanezt az összeget egy biztos munkahelyen végzett munkáért kapná, és tudná, hogy van egy munkahely, ahova mindennap bemehet dolgozni, a szocializmus túlhaladottságára vonatkozó kérdésre a válasz tapasztalataim szerint nem kétséges. De ha gondolja, próbálja ki… Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy felmérés szerint a megkérdezettek több mint négyötöde állította: jobban élt a Kádár-rendszerben, mint a jelenlegi vadkapitalizmus idején.

• Na igen: hitelből.

• Hitelt csak a nyolcvanas években vettünk fel.

• És a hetvenes években?

• Akkor csak fejlesztésre, állami nagyberuházásokra. Nem életszínvonal-javításra. Egyébként pedig ezt a hitelt már sokszorosan visszafizettük.

• Ezzel együtt a szocializmus mégiscsak megbukott. Vagy nem?

• Nem megbukott. Megbuktatták. A kettő nem ugyanaz.

• Ki tette ezt?

• Mielőtt elmondanám, amit tudok erről, hadd utaljak az Echo Tv egyik műsorára, ahol Thürmer Gyulát, Szűrös Mátyást és Gilicze Attilát faggatták.

• Utóbbi kicsoda? Csak nem a Magyar Kommunista Munkáspárt országos elnökségi tagja?

• De igen. A lényeg az, hogy egyedül ő volt képes az adásban egyértelműen kimondani, hogy a szocializmus nem megbukott, hanem megbuktatták. Visszatérve az előbbi kérdésre, két évtized után egyértelmű, hogy a nyolcvanas évek végén a nagyhatalmak állapodtak meg abban, hogy a szocialista országok áttérnek a kapitalizmusra, a polgári parlamentáris többpárti demokráciára, és ezt a folyamatot senki nem gátolja meg.

• Jó, ez már valóban többször elhangzott, csak azt nem értem, hogy a választók hogyan voltak képesek átszavazni 1990-ben a polgári pártokra, ha egyszer a szocializmus olyan jó dolog? Hogy aztán a 2002-től magát baloldalinak tartó szocialista kormányokról már ne is beszéljünk?

• Nézze. Ami ma elhangzik és megjelenik a magyar írott és elektronikus sajtóban…

• Na de hát erre nem lehet örökké hivatkozni! Hogy szegény buta magyar választók, legyen eszetek, és figyeljetek oda az urnáknál, kire szavaztok…

• Én abból indulok ki, hogy a fellazítási taktika már jóval korábban megindult. Azt már korábban elismerte a Nyugat, hogy harmadik világháborúval, illetve a fegyverkezési harccal nem jut semmire, hiszen ebben a tekintetben az oroszok is jól álltak. Előbb persze eszmei-ideológiai alapon próbálkoztak. Amikor ez nem sikerült, és jött a ’73-as olajárrobbanás és cserearányromlás, a magyar vezetők még mindig biztosak voltak abban, hogy ezt is kibírjuk. Amikor kiderült, hogy nem, akkor Medgyessy Péternek az volt a dolga, hogy kapcsolatot keressen a Nyugattal, a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal, Fekete Jánosnak pedig az, hogy szerezzen hitelt. Ronald Reagan meghirdette a kommunizmus elleni keresztes hadjáratot, majd később, 1982-ben jött a COCOM-lista is.

• Így persze könnyű fellazítani, ha mi rohangáltunk a Nyugat kegyeiért és pénzéért. Elfogadva azt, amit ön mond, még mindig nem értem teljesen a magyar munkásosztály szavazási hajlamait. Az még csak rendben volna, hogy különösen 1988 és 1990 között elképesztő méretű sajtóhadjárat és lejáratási folyamat volt a kádárizmus ellen, aminek igen nehéz ellenállni – különösen ha az ember örökké azt hallja, hogy próbáljuk ki a remek és kiváló szociális piacgazdaságot. De hát azóta kipróbáltuk. A mostani ötveneseknek, hatvanasoknak több lehetőségük volt a valódi baloldalt felhozni szavazataikkal. Természetesen nem a szocikra gondolok. Az új szavazógenerációnak már nem lesz összehasonlítási alapja, és beveszi azt, hogy az MSZP micsoda kiváló baloldali párt…

• Talán nem fogja elhinni, de én a magam részéről igyekszem megcáfolni az utcán, a buszon, a piacon és másutt elhangzó Kádár-ellenes mendemondákat, rágalmakat és hazugságokat. Hogy Kádár gyilkos volt, és így tovább…

• Nem kételkedve az ön jó szándékában, képzelem, mekkora sikerrel.

• Többel, mint gondolná. Amennyiben az emberek megértik, amit mondok, és kiderül számukra, mennyire kevéssé tájékozottak ezekben a kérdésekben, másképp állnak hozzá a kádárizmus megítéléséhez.

• Jó, de hát valaki csak kivégzett és bebörtönzött többezer embert…

• Még a kilencvenes években beszéltem erről Vida Ferenc bíróval, aki ezeket a pereket vitte akkoriban. Hajlandó volt elmondani nekem ezeknek a pereknek a valódi hátterét. Ebből csináltunk egy könyvet is Perbe fogott ítélet címmel. Sajnos azonban a megjelenés előtt visszakérte a kéziratot, és az én példányom sincs meg már. Így ez a könyv nem jelent meg. Vida elmondta benne, hogy Kádár nem szólt bele az ítéletekbe, ő pedig az akkori, meg nem változtatott törvények alapján ítélkezett. Amikor végighallgattam őt, számomra egyértelművé vált, hogy jogi alapon az ítéletek támadhatatlanok.

• Erről persze nyilván nagyon kevesen tudnak az országban.

• Ezért is igyekszem erőltetni a már említett felvilágosító munkát – bár csak azzal tudok beszélni, aki egyáltalán hajlandó meghallgatni engem.

• Ezzel együtt, gondolom, a legszektásabb kommunista számára is egyértelművé vált 1988 környékén, hogy valamit lépni kell, valami reformot be kell vezetni – legfeljebb nem volt hajlandó elismerni nyilvánosan.

• Igen, csak már nem maradt idő. A CIA összehívta az öt nagyhatalom kémelhárítóit, és elmondta nekik, hogy eljött az idő. Háborúról, ahogy említettem, nem lehetett már szó, de gazdasági, kulturális, oktatási és persze pénzügyi fellazításról igen. Gorbacsov az idősebb Bush elnökkel tárgyalva rábólintott arra, hogy nem tesz semmit a kelet-európai változások megakadályozása ügyében. Ha ezt nem teszi, akkor ma itt nincs rendszerváltás.

• Igen… igen. Emlékszik arra a kádári ellenzék által terjesztett szövegre, hogy az oroszok, amíg lehetett, mennyire kihasználtak minket?

• … miközben a KGST keretében, amit lehetett, felvásároltak tőlünk? Még a legsilányabb termékeinket is? Mondok önnek valamit: éppenhogy mi zsákmányoltuk ki az oroszokat gazdasági szempontból!

• Még ilyet… Ezt öntől hallom először.

• Látom, meglepődött egy kissé…

• Hát…

• Amikor az oroszokhoz kellett kiutaznom, kint szinte mindig szóba került: hoztam-e szabolcsi almát.

• És vitt?

• Persze. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mennyi, de mennyi magyar terméket megvettek tőlünk. Amelyet a Nyugat egyáltalán nem volt hajlandó. És milyen sokáig…

• Tudom, de aztán elkezdődött a barter, meg a „nem tudunk fizetni”-szindróma.

• Persze, de miért nem? Leginkább azért, mert az űrfegyverkezésre koncentráltak. Az rengeteg pénzt elvitt. De mondok mást. A mi bauxitunkat, timföldünket odaadtuk az oroszoknak, ők pedig alumíniumot gyártottak belőle olcsó árammal. Nem hiszem, hogy ez olyan rossz üzlet volt nekünk. És hát azért mi is fel tudtunk mutatni egyet s mást. Gondoljon a magyar gyógyszeriparra, amelynek exportjával a hetedik helyen álltunk a világon. Hol van most a Chinoin? A Kőbánya? És hol vannak a többiek? A vegyipar? A mezőgazdaság? A tőkések hozzánk jöttek tanulni: hogy is csinálják ezt a szocialista magyarok?

• Ez mind rendben volna, ha a szavazók nem döntöttek volna úgy, hogy kérünk egy kis kapitalizmust…

• Tessék, itt van. Megkaptuk. Illetve megkapták.

• … hogy végül is jó dolog, de legalábbis elfogadható a szocializmus, de miután elugrottak Bécsbe Gorenjéért, a Mariahilfenstrasse üzleteinek csillogása elkábíthatta őket, és úgy voltak vele: a szocializmushoz társuljon egy kevéske szociális piacgazdaság.

• Hát most társult. Illetve ’90-ben. A szocializmus és a kapitalizmus ellenszenvesebb szeleteiből sikerült összegyúrni azt, ami jelenleg van az országban.

• Ez azt jelenti, hogy ön is ellenzi a megszorító intézkedéseket?

• Nem. Az egyértelmű, hogy valamit lépni kellett a költségvetési hiány ügyében.

• Akkor most állítsuk vissza a Kádár-rendszert? A szocializmust?

• Nézze, ennek nincs realitása.

• Hát akkor?

• … nincs realitása. Márminthogy most, ebben a pillanatban. De ez nem jelenti azt, hogy kígyót-békát kiabáljunk Kádár Jánosra. Egyébként pedig bizonyos vagyok abban, hogy előbb-utóbb visszatérhetünk a közösségi társadalomhoz, mert szükség lesz rá. A Baráti Kör éppen azért alakult meg tíz évvel ezelőtt elsősorban Puja Frigyes volt külügyminiszter kezdeményezésére, hogy fenntartsuk a szocializmusba vetett hitet, illetve Kádár János vezetői tekintélyét. Évente megemlékezünk a névadó születésének, illetve halálának évfordulójáról.

• Ha valahol csatlakozni akarnak a Baráti Körhöz, mit tegyenek?

• Az országos központ előbb elküld egy alapító határozatot, egy országos alapszabályt, egy alakulási jegyzőkönyvmintát, egy belépési nyilatkozatmintát, illetve tagkönyveket. Az alakuló ülésen egyébként az országos vezetés is jelen van. Az utóbbi években egyébként Kazáron (Nógrád megye), Lőrinciben (Heves megye), Komáromban, illetve Esztergom-Kertvárosban jöttek létre új területi szervezeteink, Pécsett pedig éppen április 4-én alakult meg egy.

• Mit csinálnak általában a helyi baráti körök az ön által említetteken – hagyományápolás, Kádár-megemlékezések – kívül?

• Gondozzuk a szovjet katonai sírokat, ahol vannak. Felkérünk ismert Kádár-kori személyiségeket, tartsanak előadásokat a szocializmusról. Ismert, hogy Kádár János szeretett sakkozni; ezért sakk-emlékversenyeket rendezünk, vagy Ki tud többet Kádár Jánosról?-versenyeket. Nem feledkezünk meg március 21-éről, április 4-éről, május 1-éről, november 7-éről.

• Gondolom, ezek az önök számára továbbra is pirosbetűs ünnepek.

• Igen.

• Visszatérve 1989-re: azt már tudjuk, mit mondott Krjucskov KGB-főnök Grósz Károlynak, amikor ő még magyar miniszterelnök volt. Tudjuk, hogy a KGB többpártrendszert, polgári parlamentáris demokráciát akart. Grószék ezt el is fogadták, arra gondolva, hogy az MSZMP majd győztesként jön ki a rendszerváltásból, és tovább irányítja – legfeljebb másokkal együtt, mondjuk egy új szocdempárttal – az országot. Ehelyett mi történt? Az októberi XIV. kongresszuson létrejött egy új párt, a Magyar Szocialista Párt, amely jogutódja az MSZMP-nek…

• … nem az.

• Megalakult egy új párt, a régi pedig megszűnt. Pontosabban a kongresszus megszüntette.

• Grósz Károlyt nem mentették fel főtitkári posztjából. Egész egyszerűen alakult egy új párt, de a régi megmaradt. Jogutódlásról szó sincs.

• Na de hát mégis csak arra kényszerültek, hogy decemberben ismét megalakítsák az MSZMP-t…

• Igen, de miért? Mert ahelyett, hogy az előbb mondottak alapján azonnal a bírósághoz fordultunk volna, Grósz Károly azt mondta: várjunk még. És addig-addig vártunk, amíg a bíróság a beadványunkat – ezt Bognár Péter, az akkori jogászunk készítette – visszadobta a határidő lejártára hivatkozva. Nem maradt jogi alapunk a saját pénzünkhez való hozzáféréshez, mert eltelt egy hónap.

• Nem bántásként mondom, de ez kissé naiv, hogy ne mondjam: amatőr húzás.

• Naivak voltunk. Utána már hiába rohantunk a bírósághoz, a párt pénze, ingatlanjai és egyéb értékei számunkra elvesztek.

• A szellemes megfogalmazás szerint Marx Tőkéjéből a szociknak a tőke, önöknek Marx jutott. Na mindegy, legalábbis most már. Kérem, mondja meg, milyen gondokat, problémákat lát a két jelenlegi két kommunista eszmeiségű magyar baloldali pártban mint külső szemlélő!

• Anélkül, hogy bántani akarnám őket, mindkettő politikájában észlelek helytelen helyzetelemzést. Az egyik csapat a jelenlegi megszorítások ellen van, és stratégiailag feltűnően a Fidesz oldalára állt egyes helyzetekben megnyilvánulásaival. Arra nem lehet hosszabb távon építeni, hogy vegyünk el a gazdagoktól pénzt, és adjuk oda a szegényeknek; nem hiszem, hogy ezt kell hangoztatni minden egyes megszólaláskor. A másik társaság éppen ellenkezőleg: túlzottan leegyszerűsített taktikai elemekkel érvel. Az úgy nem fog menni, hogy kijelentik: tessék harcolni a gyermekszegénység és ehhez hasonlók ellen, és azonnal megjavulnak a dolgok. Az sem lehet a párttoborzás célja – akárkiről van szó –, hogy deklaráljuk: célunk az, hogy ne legyen szegénység az országban. Igaz, az effajta populizmust mostanában a Fidesztől hallom…

• Az effajta szóbeli elkötelezettségek idővel, hosszabb távon valahol mindig kifizetődnek a kisebb pártvezetőknek. Arra gondolok, amikor ez hangzik el: a két nagy, rossz párt közül a Fidesz a kisebbik rossz, illetve éppen ellenkezőleg, Orbánék a nagyobbik rossz az ország számára.

• Csak arról beszélhetek, amit valamilyen szinten alá is tudok támasztani.

• Lesz forradalom az országban? Lesz még egy ’56?

• Nem tartom valószínűnek. Most bizonyosan nem. Vallási alapú világháborút viszont a jövőben nem tartok elképzelhetetlennek.

• Még egy felvetés. Mi van akkor, ha Kádár ’56 november másodikán nem fogadja el a szovjetek ajánlatát, hogy tudniillik vegye át az ország irányítását, és legyen ő az első ember?

• Megmondom önnek. Jön Münnich Ferenc…

• … ajaj…

• … és vele Rákosi Mátyás. Képzelje el, hova jutott volna az ország velük…

***

A Kádár János Baráti Társaság vezetősége a következő (2007. március 29-i állapot):

Moravcsik Attila elnök

Morva József alelnök

Kriskó Károly ügyvezető alelnök

Berecz Bálint elnökségi tag

Fórizs Józsefné elnökségi tag

Dr. Petrovszki István elnökségi tag

Rausch Lajos elnökségi tag

Molnár Ferencné pénztáros

A pénzügyi-ellenőrző bizottság tagjai: dr. Takács József elnök, Bíró Gyula és dr. Majercsik János bizottsági tagok.

A Tanácsadó Testület tagjai: Berecz János, Lakatos Ernő és Horváth Albert.

(A 2007. évi küldöttközgyűlésen Kriskó Károly alelnök és Szabó Lajos bejelentették távozásukat a vezetőségből. A küldöttközgyűlés új alelnökké választott két vezetőségi tagot: dr. Petrovszki Istvánt – őt ügyvezető alelnökké – és Berecz Bálintot.)

Területi szervezetek az országban:

Budakalász • elnök: Szikszai Pál

Csepel • elnök: Rausch Lajos

Esztergom-Kertváros (magába foglalja Dorogot és Tokodot is) • elnök: Horváth Mihály

Fót • elnök: Szekeres László

Jászárokszállás • elnök: Nagy Gyula

Kazár • elnök: Tőzsér Tibor

Kazincbarcika • elnök: Takács István

Kiskundorozsma • elnök: Varga János

Komárom • elnök: Horváth István

Lőrinci • elnök: Schéber József

Miskolc • elnök: Zsargó József

Nagyszénás • elnök: Babinszki Pál

Nyíregyháza • elnök: Dr. Horváth Endre

Orosháza • elnök: Németh József

Pápa • elnök: ifj. Kerecsényi Zoltán

Pécs • elnök: Morvay Nándor

Rákospalota • elnök: Kastély Sándorné

Sajószentpéter • elnök: Budai Sándor

Szolnok • elnök: Gál Jánosné

Törökszentmiklós • elnök: Berecz Bálint