Kedves Mária! Élek az alkalommal, hogy Kállai[1] elvtársék utaznak, Szabó[2] elvtárssal küldöm a levelet. Egészséges vagyok, s kívánom, hogy levelem téged is jó egészségben találjon. Itt rostokolunk[3]. Úgy néz ki, néhány napon belül végzünk, de még mindig nem tudja senki megmondani, mikor. Mi magunk két beszédet készítettünk, és végighallgattunk egyszer 77, egyszer 24 beszédet. (Időkorlátozás nélkül beszéltek a szónokok.) A többit el tudod képzelni. Sajnos, az álláspontok Bukaresthez képest nem változtak. Ezért rendkívül hosszan tartó és szívós a vita, és még mindig nem lehet jósolni.

Ma nem a plénum, hanem egy bizottság dolgozik. Utána kezdjük megint együtt. Mivel az otthoni országgyűlés kissé nyugtalanít, ajánlottam, menjen haza Kállai elvtárs és kíséretünk, Erdélyi[4] kivételével. (A munka már nem kívánja meg itt-tartásukat.)

A tárgyalásokon kívül szovjet elvtársakkal főleg az első három nap ünnepségeken találkoztam. Ugyancsak láttam Nyina Petrovnát[5], Arisztovnát[6] és más ismerős családtagokat is. Sokan érdeklődtek utánad, üdvözletet küldtek, és dorgáltak engem, miért nem hoztalak magammal. Főleg Nyina Petrovna szidott. Én mondtam, hogyha csak az ünnepről lett volna szó, eljöttél volna, de egy ilyen se vége, se hossza tárgyalás kilátásaival nem hozhattalak ki.

Az Erdélyivel ma megvetettem a létrát, én megszereztem magamnak – részben vettem – színes ceruzákat és blokkot. A blokk majd otthon kell nekem. Mindezt viszi magával Szabó elvtárs.

Marosánnal ma beszéltem telefonon, mondta, szombaton együtt voltatok színházban. Hogy vannak a klubtagok? Volt kártyaparti közben? Üdvözlöm Sándor, Aczél, Szirmai elvtársakat.

Üdvözletem küldöm Egrinének[7], többi kollégádnak és kolleginádnak. Ugyancsak üdvözletem küldöm Vilmának és Eszternek[8] is. Remélem, a gondnokkérdés a háznál jól megoldódott. Vagy nem?

A paprika segít valamit, egyébként az otthoni klímát, kosztot lassan elfelejteném. Sokszor csókollak: János