Bánhegyi József: Ragaszkodom a szocializmushoz,

de elvetem az egyenlősdit és a kétszínűséget

• Néha az ember arra gondol, nincs tovább – aztán egyszer csak meglátja a fényt az éjszakában. A dombiratosi tagfelvételekre, illetve az ezzel kapcsolatos ottani teljes pártújjáépítésre gondolok.

• Önnek erről van tudomása? Hadd kérdezzem meg: honnan tudja ezt?

• Nem volt nehéz megtudni. Remélem, nem titok…

• Nem, de mégis örülnék, ha megmondaná.

• Már hogyne mondanám meg, elvégre én se titkolom, de mire tippel? Annyit segítek, hogy újságról van szó…

• Fogalmam sincs.

• Mégis, próbálkozzon egy kicsit…

• Népszabadság vagy a megyei újság esetleg?

• Hova gondol? Ezek a lapok túl nagyok az ilyen típusú, számukra jelentéktelen hírekhez, egyébként se fognak, mint polgári lapok, egy kommunista pártnak segédkezni abban, hogy jót írhassanak a Magyar Kommunista Munkáspártról. Ne polgári, hanem kommunista újságra gondoljon. Hetilapra.

• Hát akkor már csak a Szabadságról lehet szó.

• Úgy van. Mindegyik száma megvan.

• Mégsem látom az előfizetőink között önt.

• Persze, mert az interneten olvasom el. Tudom persze, hogy a pártnak kellene a pénz, és a megyei szervezeteknek gyűjteni kell az előfizetőket és az ezzel járó pénzt. Azt is elmondhatom, miért nem lát ön az előfizetők között, de mivel ön említette, hogy nincs sok ideje, ezért talán lépjünk ezen túl. Annak megválaszolására, hogy hány tagja van a pártnak Békés megyében, talán ön mint megyei elnök a legilletékesebb. Azt tudom, hogy tíz évvel ezelőtt másfél ezer, öt éve ezer, három éve pedig körülbelül hétszáz tag volt regisztrálva a megyében, majdnem minden második településen létező alapszervezetekben.

• Nézze, ebbe én nem megyek bele.

• Tehát nem mondja meg.

• Nem.

• Jó. Pedig éppen azt akartam ebből kihozni, hogy a körülményekhez képest Békés megye még mindig jól áll az országos összevetésben alapszervezetek és taglétszám szempontjából. Akkor azt mondja meg, hányan távoztak el a Vajnai-féle Magyar Munkáspárt 2006-ba.

• Mi annyit tudunk, hogy Békéscsabán vannak néhányan, a kaszaperiek többsége átlépett, illetve most Gyomaendrőd endrődi városrészében alakult egy új alapszervezet. Összességében úgy harmincan hagyták el a Munkáspártot a megyében, és vannak most abban a pártban. Az bizonyos, hogy aki el akart menni oda, az elment.

• Látja, ez a másik, amire fel akarom hívni az olvasók figyelmét: Békés megye ellenállt a csábításnak, ellentétben más megyékkel. Arról nem is beszélve, hogy az ismertebb személyiségek mind maradtak. Jut eszembe: mi van a Kiss János orosházi regionális elnök ötágú vörös csillagával, amelyet 1999-ben egy orosházi MDF-es képviselő feljelentésére a rendőrség az ő kiscsákói házának faláról eltávolíttatott, arra hivatkozva, hogy az önkényuralmi jelkép?

• Semmi újdonság. Akkor ő elfogadta a rendőrségi intézkedést, és a csillagot a rendőrök levették.

• Tehát azóta ott csillag nincs.

• Nincs.

• Visszatérve az MMP 2006-ra: ön szerint Vajnai mit csinált 2004 nyarától 2005 őszéig a Munkáspártban mint országos alelnök?

• Egyértelmű frakciós tevékenységet. Azt pedig a párt alapszabálya tiltja.

• Ön mikor vette észre, hogy amit ő csinál, az több, mint egyszerű véleménynyilvánítás és bírálat, amire minden párttagnak joga van?

• Nézze, nem tudom már így pontosan. Mégiscsak másfél évről, több mint ötszáz napról van szó. Egyszer csak azt láttuk, hogy csoportok szerveződtek mellé. Aztán jött a 2005-ös csepeli kongresszusunk, Vajnaiék meg mellettünk néhány házzal szintén kongresszust csináltak. Számomra ott vált egyértelművé, hogy két dolgot akarnak: megbuktatni az országos vezetést, pontosabban inkább magát az elnököt, magát a pártot pedig átterelni az MSZP politikai holdudvarába.

• Tehát Munkáspárt létezett volna továbbra is, csak Thürmer Gyula nélkül, de egyértelmű MSZP-befolyással.

• Tulajdonképpen igen. És hát persze támogatni kellett volna az MSZP politikáját. Na most, ha van valami, amit én személy szerint nem vagyok hajlandó megtenni, az éppen ez. Ha belegondol: Gyurcsány Ferenc, a szocik elnöke és az ország kormányfője megtagadta Kádár Jánost. A szocialisták szociális érzékenysége egyre inkább múlófélben. Azt akarják megadóztatni, aki éppen a legkevesebbet keresi munkaviszonyban. Új adónemeket, illetékeket, járulékokat találtak ki: kamatadó, ingatlanadó, vizitdíj, felsőoktatási részhozzájárulás és egyebek. Még sorolhatnám, de a lényeg akkor is egy marad: ez a politika, amit a jelenlegi kormányzat visz, nem egyéb, mint a kapitalizmus szekértolása, a kapitalista társadalmi rendszer erősítése. Ebből én semmilyen mértékben vagy módon nem kérek, nem vagyok hajlandó semmilyen szinten támogatni.

• Jó, hát ez egyértelmű: ön kommunizmust akar.

• Nem, nem…

• Nem? Hát nem a Magyar Kommunista Munkáspárt az új neve a Munkáspártnak hivatalosan két év óta?

• Nem erről van szó. Én szocializmust akarok.

• Először. Utána pedig…

• Szocializmust akarok. Szocialista társadalmi rendszert, ahol a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, illetve ahol a megtermelt javakból nemcsak a tulajdonos részesül döntő mértékben, hanem az is, aki azokat előállította.

• Vagyis a munkás. A melós.

• Igen.

• Jó, de ez mégiscsak egy kommunista párt. A választókban – akik még hajlandók ezzel a párttal foglalkozni – az rögzült, hogy az MKMP, a Munkáspárt kommunizmust, közösségi társadalmat akar, amely magasabb rendű, mint a tőkés, kapitalista rendszer, ami például Magyarországon 1990 óta van, és amit sokan vadkapitalizmusnak neveznek. Egy olyan társadalomról van szó a párt értelmezésében, amelyben megszűnik a kizsákmányolás, és mindenki szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból.

• Nézze, számomra a kommunizmus inkább olyasmi – vagy valami olyasminak tűnik fel –, mint az ősközösségi társadalom, ami után jött a rabszolgatartás, majd a feudalizmus. Ez nagyon régen volt. Azt hiszem, ezen már túlvagyunk. Ahhoz a kommunizmushoz nem kell visszatérni.

• Szerintem a párt sem ezt akarja. Sokak számára viszont a kommunizmus valami olyasmi, hogy nem kell annyit dolgozni, mint egy tőkésnél, de legalábbis nem kell úgy megszakadni, viszont a jelenleginél jóval több pénzhez lehet jutni. Mert azt gondolom, ön is tudja: az emberek fogyasztani akarnak. Legyen bármilyen is a rendszer. Nem pedig azon rágódni, hogy jaj, tízszázalékos az államháztartás hiánya. Ez úgy istenigazából nem érdekli őket; oldják meg azok, akik túlköltekeztek, és ne rajtuk kérjék számon a hiányt, s pláne ne szorongassák, illetve adóztassák meg őket a végletekig, miközben milliárdok folynak el erre-arra. Az állami költségvetésben. Miközben képmutató módon arra hivatkoznak, hogy bár saját illetményünket felemeljük az Országházban, de te, polgár, takarékoskodj a gázzal, a villannyal és egyebekkel, közben fizess vizitdíjat, illetve fizess nagyobb mértékű társadalombiztosítási járulékot. Közben hallottam olyan választói vélekedést is, hogy a kommunizmus valami olyasmi lehet, hogy nem kell dolgozni, vagy legfeljebb annyit, mint a Kádár-rendszerben – de fogyasztani, költekezni lehet minden további nélkül és mértéktelen módon. Ezt csinálja meg a Munkáspárt, ha kormányra kerül – mindegy, hogy milyen eszközökkel.

• A magam részéről azt a szocializmust részesítem előnyben, amely munkát biztosít annak, aki dolgozni akar, biztosítja a tanulást annak, aki tanulni akar, és amelyben kiegyenlítettebb a bérek közti különbség. Nem olyan nagy, mint most nálunk, amikor a legkisebb és a legnagyobb kereset között lassan húsz-harmincszoros eltérés van. Arra gondolok, hogy bérezés tekintetében ne legyen ekkora különbség az esztergapad mellett álló és az egyetemi tanár között. Emberileg az utóbbi semmivel sem több, mint az előbbi, természetesen a tudásszintek között van különbség, ez nyilvánvaló.

• Amikor egyértelművé vált, hogy megváltozik a rendszer, ön mire gondolt?

• Azt elfogadom, hogy a kádárizmusban is voltak hibák. Az is világos volt számomra, hogy a rendszert meg kell reformálni. Na de ne úgy, hogy a tőke domináljon!

• Na és a szociáldemokrácia? Egy korábbi miniszterelnök szerint Kádár éppen az volt.

• Nem az volt. Számomra a szociáldemokrácia ott nem stimmel, hogy van a vezető melós, a többi beosztott, és gyakorlatilag helyette dolgozik szakadásig. Hogy van a főorvos úr, aki átveszi fű alatt a hálapénzt, a többi orvos meg operálhat rogyásig. De mondok mást. Kapolyi László tagja a szocialista frakciónak, egyben az ország leggazdagabb személyiségei közé tartozik, és nagytőkés vállalkozó. Viszont nem ad a munkásainak munkaruhát. Hogy ő annyiszor utazik, ahányszor csak akar, a munkásai viszont nem üdülhetnek, csak dolgoznak. Én azt látom, hogy a szociáldemokráciából most már hiányzik a szociális érzékenység. Ez így nem jó.

• A megye térségeiben ön szerint mely szervezetek állnak az átlagnál is jobban?

• Most így hirtelen Gyula, Mezőberény, Tótkomlós, Orosháza és Battonya jut eszembe a nagyobb települések közül. Igaz, Berényben egy nagyon erős szervezetünk gyakorlatilag átállt a szocialistákhoz, de most arra gondolok, amit addig csináltak. Talán nem hiszi el, de általánosságban ott tudtunk megkapaszkodni politikai szinten, ahol kevéssé volt korrupció és visszaélés. Ahol viszont teljesen megfertőződött a térség megvesztegetésekkel és egyéb negatív jelenségekkel, ott valahogy kisebb volt a politikai befolyásunk a választókra.

• Jó, hogy mondja: Battonya és Karsai József! Mezőkovácsháza parlamenti képviselője MSZP-s színekben és Battonya polgármestere.

• Nem tudom, miért és hogyan került Karsai a szocialistákhoz; ennek ellenére támogatjuk, amikor a kőtörő malom ügyében segít, illetve amikor munkát ad…

• … amikor munkát ad. Igen. Nem nehéz munkaadónak lennie, elvégre igen sok vállalkozáshoz van köze akár tulajdonosként, akár munkaadóként. Lassan már az a helyzet, hogy aki Battonya környékén munkához jut, az, ha áttételesen is, de tulajdonképpen neki dolgozik. A képviselő úrnak, illetve a polgármester úrnak. Utána csak úgy dől rá a szavazat a választások idején.

• Karsai tulajdonképpen akkor kerül előnybe, amikor többet fizet a többi munkaadóhoz képest. Márpedig most ez így van. Egyébként is szociálisan érzékenyebb, mint sok más képviselőtársa. Így nem nehéz népszerűséget szerezni.

• Elfogadom, amit mond, de azért vannak kissé populista húzásai. Amikor főzi a pörköltet, és vendégül látja egész Battonyát…

• Nézze, mit tehet az éhes ember az efféle szocialista Karsai-rendezvényeken? Megeszi a pörköltet.

• És ehhez társítva megkapja a szoci előadókat is, akik nem győznek a népnek tetsző dolgokat mondani. És ez így lesz egy ideig, hiszen a Karsainál munkát kapó szegények nem gazdagodnak meg a megkapott munkabérből. Jó, ehhez nincs sok köze a pártnak, viszont ezzel szemben nem sokat tehet. A rengeteg munkanélküli és minimálbéren dolgozó battonyai szavazataiból azonban a párt egyre kevesebbet kap. Egyébként van önnek elképzelése arról, hogyan lehet szavazatot szerezni általában Békés megyében?

• Van. Bár nem fogok újdonságot mondani. Iszonyatos nagy mennyiségű munka és rengeteg idő kell hozzá. Egész egyszerűen arról van szó, hogy oda kell menni az emberekhez. Egyenként. Nem hiszi el, hány választónak újdonság, hogy a Munkáspárt igenis létezik. Az ajánlószelvény gyűjtésekor sokszor tapasztaltuk ezt. Az is kiderült, hogy a postaládákba bedobott szóróanyagok nagyrészt hatástalanok, amit meg is értek. Nyilvánvaló továbbá, hogy nem lehet hosszantartó előadásokat tartani. Meg kell találni a módját annak, hogy röviden, a program lényegi részét kiemelve igyekezzünk a szavazót meggyőzni. És ha a szelvényt megkapjuk, érdemes megkérdezni, hogy számíthatunk-e a szavazatra a választáson. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert amikor e kérdésnél a szemébe nézek, ezen a ponton eldől minden. Még akkor is, ha közben rávágja, hogy igen, persze. A szeméből az igazi válasz, illetve a párthoz való hozzáállás kiolvasható.

• Általában ilyenkor az szokott lenni, hogy bár a szociknak nem adta oda, egy másik baloldali pártnak még hajlandó, vagy a gyűjtőnek szerencséje volt, hogy még nem arra senki; aztán pedig, a választáson, mégiscsak az MSZP-re voksol. Merthogy mégiscsak az az erősebb. Én elsősorban éppen ezektől az íróasztal-értelmiségiektől hallottam és olvastam azt, hogy nem szabad Thürmerre szavazni, mert az elveszett szavazat. Viszont ott van a kiváló baloldali MSZP, őket kell beikszelni, még akkor is, ha esetleg valaki csalódott bennük, mert ha nem, akkor jön vissza a Fidesz, de ami még fontosabb: jön vissza Orbán Viktor.

• Nézze, én tisztelem az értelmiséget. A nagy gondolkodókat. Ha most Morva Tamással találkoznék az utcán, biztos nem mennék át a másik oldalra, hogy ne kelljen észrevennem. Mondom ezt annak ellenére, hogy ő átment a Vajnai-pártba. Ugyanez vonatkozik Kéri Lászlóra és Petschnig Mária Zitára. Velük kapcsolatban azonban hozzátenném, hogy ezek a közgazdászok, politológusok a társadalom számára gondolkodjanak, és ne valamelyik pártnak kizárólag. Ők mintha már az MSZP, illetve a kormányzat szócsövei lettek. Ugyancsak zavaró, amit Tamás Gáspár Miklós csinál. Az egyik pillanatban még nálunk is baloldalibb gondolatokat olvashatok tőle, máskor pedig éppen ellenkezőleg. Nem tudom, melyiknek higgyek.

• Emlékszik Nagy Andrásra és Zinner Györgyre, akiknek elemzései a Szabadságban megjelentek? Sokáig erősítették a Munkáspártot, aztán egyszer csak Thürmer legádázabb ellenfeleivé változtak át Vajnaiékkal és Fratanolóékkal együtt.

• Nagy Andrásra nem, de Zinnerre igen. Őt nem igazán kedvelem, éppen az ön által elmondottak miatt. Sokat köszönhet a pártnak, hiszen szóvivő lett, és tagja volt az elnökségnek. Amikor viszont eltávozott, hirtelen „megvilágosodott”, és megnyilvánulásaival a Munkáspártot és az elnököt támadja. Nem hiszem, hogy 2000 előtt ne lett volna tisztában azzal, hogy milyen ember Thürmer Gyula. Érdekes módon addig mellette állt, sőt, éppen azokat támadta, akik az elnök ellen nyilvánultak meg párton belül. Sok ilyen esetet tapasztaltunk a belső frakciózás óta. Nem vagyok híve a kétszínűségnek, ezt tudom mondani.

• Más. Lassan huszadik éve elnök Békés megyében, elvégre 1991-ben választották meg Nagymihály János helyett.

• Általában úgy gondolom, hogy nem jó az, ha egy vezető nagyon sokáig van egy helyen. Egy idő után az egyetemi professzoroknak is le kell mondaniuk. Azt mondom, hogy legyen váltás, az az egészséges.

• De akkor ez önre is vonatkozik?

• Természetesen. Ezt a vezetői ciklust még végigcsinálom, aztán befejezem.

• Akkor is, ha térden állva könyörögnek önnek, hogy Bánhegyi elvtárs, ne hagyjon itt minket?

• Akkor is.

• Ezek szerint nem lesz örökös elnök.

• Nem. Emlékszem, amikor Kádár János hatvanéves volt, és nem engedték, hogy távozzon, pedig be akarta fejezni, hiszen hivatalosan is nyugdíjassá vált.

• Így aztán maradt – elvégre ha ennyire ragaszkodnak hozzá... Nehogy ön is így járjon…

• A baj az volt, hogy idővel már akkor is első ember akart lenni, amikor ezt rajta kívül már alig akarták. Elhiheti, hogy nem akarok így járni.

• Azt mondta, hogy szocializmust akar. Ez azt jelenti, hogy a kádárizmussal nem volt soha gondja, és azt szeretné visszaállítani teljes mértékben?

• Nézze, én is tudom, hogy nem volt hibátlan az a rendszer. Az egyenlősdinek én sem vagyok híve, sőt. Arra semmi szükség, hogy valakinek azért adjunk fizetést, hogy elmondhassuk: mindenki dolgozik, ráadásul szinte a tanult emberekkel azonos bérezéssel. Kénytelen vagyok azt is belátni, hogy maga a kapitalista termelési rendszer életképesebb, de ehhez mindig hozzáteszem: szociális érzékenysége sehol nincs a szocializmushoz képest. Ugyanez vonatkozik, ahogy mondtam, az elosztásra is. És még egy dolog. Nagy Feró énekelte azt a nyolcvanas évek végén a Bikini együttesben, hogy nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.

• Persze. Ez olvasható a marxista klasszikusokban.

• Igen, de ő ezt karikírozta. Nevetségessé tette. És ez a mondat – amit az ország vezetése komolyan gondolt – lett a fejlődés kerékkötője. Az emberek rákaptak arra, hogy nyolc óra egy percet már nem voltak hajlandók dolgozni, arra hivatkozva, hogy lejárt a munkaidő. Sokaknak a munka, a termelés már nem lett szükséglete. Csak lebzseltek, ténferegtek a munkahelyükön. Én is voltam művezető, és tapasztaltam a fentieket. Arról nem is beszélve, hogy amikor én azt kértem az embereimtől, hogy fél négy után még maradjanak bent egy kicsit, és fejezzék be azt a munkadarabot, amelyen éppen dolgoztak, szépen kaptam a fejemre a vezetőimtől, mondván, hogy túldolgoztatom a munkásaimat.

• És a kapitalisták? A tőkések?

• Úgy vettem észre, hogy ott úgy van megszervezve az egész termelési folyamat, hogy valóban nyolc óra alatt végezzenek. Miközben persze én is láttam már olyan munkahelyet, ahol a dolgozók lelkét kihajtják.

• Jó, de ha ön azt kéri, hogy maradjak még bent, akkor ezt ön ki is fizetné nekem?

• Nem. Ehelyett azt csinálnám, hogy más napokon korábban engedném el a beosztottaimat.

• Úgy látom, ön nemcsak a szocializmusban állná meg a helyét, hanem a kapitalizmusban is. Azon gondolkodom, milyen vezető lenne önből a tőkés világban.

• Nem akarok dicsekedni, de meggyőződésem, hogy sok veszteséges céget talpra tudnék állítani.

• Na és a szocializmus? Mert ugye ez a talpraállítás egyelőre csak tőkés viszonyok között képzelhető el.

• Ahhoz ragaszkodom mindenképpen. Még akkor is, ha most erről szó sem lehet. Bizonyos vagyok abban, hogy ami a többségnek jó volt, arra előbb-utóbb vissza fog emlékezni, és megérti, mi a különbség a szocializmus és a kapitalizmus között. És ha így lesz, az előbbit választja, ha a szavazóurna előtt áll.

• Eszerint ön bízik abban, hogy a Munkáspárt előbb a parlamentbe jut, később pedig kormányzati tényező lesz.

• Igen. Ezért dolgozom a pártban.

***

A Magyar Kommunista Munkáspárt Békés megyei szervezetének elnöke: Bánhegyi József. Az alelnöki poszt egyelőre nincs betöltve, mert Szőke János áprilisban lemondott. Az elnökség tagjai az elnökön és az alelnökön kívül: Such Pál, Such Mihály, Hankó Mihály (Békéscsaba), Bandur Éva (Gyula), Fülöp Péter (Orosháza).

A megye régióinak elnökei (a régiók 5-5 fős elnökséggel működnek):

Békéscsaba–Békés: Bánhegyi József.

Gyula: Nagy Sándor.

Szeghalom–Észak-Szarvas: Papp Lajos.

Orosháza–Dél-Szarvas: Kiss János.

Mezőkovácsháza: Marosán János.

Az etikai bizottság elnöke: Balogh-Alpár László (Mezőkovácsháza).

A pénzügyi-ellenőrző bizottság elnöke: Gombkötő Lajos (Orosháza).

A párt Központi Bizottságának tagjai Békés megyéből: Bánhegyi József (Békéscsaba) és Gál Ferenc (Orosháza).

A KB-megbízottak parlamenti egyéni választókerületenként: Bánhegyi József (Békéscsaba), Szőke János (Gyula), Gál Ferenc (Orosháza), Németh Jánosné (Mezőkovácsháza). A békési, a szeghalmi és a szarvasi választókerületben jelenleg nincs KB-megbízott.